Az első pár egyszerű dolog: a vízszint, az élesség, és a kép fókusza

Ezt a pár egyszerű dolgot vízszint, élesség és a kép fókusza,  azt hiszem nem ördöngösség megtanulni.

Az első kirándulós fotózós nap után készült képeket feltettem a laptopomra és elkezdtem nézegetni.
A legfontosabb tanulságok a következők voltak:

Lássuk előszór a legegyszerűbbet, aztán iszkiri újra ki a szabadba fotózni. Ez tényleg nem bonyolult.

Vízszint :

Tehát: valami vagy egyenes vagy markánsan ferde. Szerintem ezen olyan nagyon nincs mit rágódni. ( És már beszeltünk is róla.)

Ha az egyeneshez képest valami éppenhogy csak ferde, az zavaró.  Ha a téma megengedi és úgy is szeretnéd ferdítsd el a képet, de azt határozottan.

Persze lesz olyan szituáció is, hogy csak úgy fér bele a keresőbe a témánk. Az ilyen eleinte nem biztos, hogy tudatos, de a végen kiderül, hogy jól néz ki. Ha már gyakorlottak leszünk, biztosan fog menni a “tudatos” fordítás is.

Ezért vannak vonalak a fényképezőn és a telefonon.

Ezek a segédvonalak – két függőleges, két vízszintes – segítenek minket, hogy a kompozíció vízszintes legyen. Segítenek majd a kétharmadolásban is, de erről majd a későbbiekben beszélünk.

A horizontot sem kell feltétlenül mindig a kép közepére tenni, mert unalmas lehet.

Döntsd el mire akarod helyezni a hangsúlyt és e szerint komponáld a képet.

 

Élesség :

Ezt először nem is én vettem észre, nem néztem ilyesmit a képeken. Erre akkor lettem figyelmes – de ezt már meséltem nektek – , amikor keresztgyerekem nézegette első fotóimat a fényképezőn. Minden képet kinagyított és mondogatta…..ez jó, ez nem éles……

Ezt is le tudjuk ellenőrizni rögtön az exponálás után és természetesen tegyük is meg.

Ki fog derülni, hogy kell-e még a témáról egy élesebb képet csinálnunk avagy sem.

Fókusz:

A digitális fényképezőgépeken találhatunk sok kicsi kockát ( élességpontokat, körülöttük az un. AF mezőt, mely beállítható, hogy automata vagy kézi beállítású legyen) , amik megmutatják nekünk, hogy hol van a komponált kép fókusza.

Automata beállításoknál egy kocka villan fel ( nekem), az jelzi a kép élességének középpontját.

Minden, ami körülötte van kicsit elmosódott lesz, így kiemelve a fő témát.

Tehát ez a kis kocka mindig arra fókuszáljon, AMIT a képünkön kiszeretnénk emelni.

És természetesen még mindig csak az automata beállításokról beszelünk.

Kit objektív:

A kit objektívünk, ha csomagban vásároltuk a fényképezőgépet pontosan elég lesz arra, hogy érezzük a telefon és a fényképező közti különbséget, hogy a gépünk kezelését megtanuljuk.

Ráébreszthet néhány apró dologra is, mint például arra, hogy egy kit objektívvel viszonylag könnyen tudunk “kézből” fotózni, mert maga az objektív könnyű. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden elkészült kép vízszintes és éles lesz.

Ezért, ha lehet, exponáláskor valahova támasszuk le a kezünket. Én nagy előszeretettel használom a két kéz – orr kombót (lehet kacagni, mert ahogy a keresőbe belenézek, úgyis hozzáér az orrom, s ha már….akkor megtámasztom rajta), mégis kicsit stabilabb, mint ha csak két kézzel tartanám a gépet. Ha van lehetőségem falnak támasztani, kerítéshez, táblához hozzáfogni, akkor természetesen megteszem a gép stabilizálása miatt.

És akkor beszeljünk kicsit az állvány-ról is:

Ha valóban rögzíteni szeretnénk a fényképezoőgépünket, akkor beszerzünk egyet.

Be kell valljam eddig nem használtam az enyémet, egyrészt mert túra közben nincs idő felállítani (így is mindig lemaradtam a csapattól), másrészt annyira nem is vonzott a dolog.

Úgyhogy tapasztalatként csak annyit elöljáróban, hogy ha nagyobb objektívet veszünk (fogunk, mert “csak” kit objektívünk van), akkor az már elég nehéz ahhoz, hogy ne legyünk képesek kézben stabilan megtartani. Így sem a vízszint, sem a képélesség nem lesz megvalósítható.

Ez a pár egyszerű dolog, a vízszint, az élesség, és a kép fókusza máris kicsit beljebb visz minket a fényképezés tudományában.

Tehát ismét kalandra fel, irány ki a szabadba fotózni!