Kicsit visszakanyarodva az elejére: a vásárlás

Kicsit kanyarodjunk vissza a dolgok elejére, a  vásárláshoz. Azért most,  mert nem ígértem sorrendiséget. 

Sok időt szenteltem a fényképezőgépem kiválasztásának a vásárlás előtt. Most, így utólag úgy gondolom nem volt hiábavaló, nem volt rossz döntés, ezért is kanyarodunk vissza a témához.

Keresgéléseim során végül is a két vezető márka – a Nikon és a Canon között vacilláltam. Nem keveset.

Aztán egy Nikon DSLR mellett döntöttem, mert rendre azt olvastam, hogy egyszerűbb a kezelőfelülete a Canon kezelőfelületénél, ami még így is nagy kihívás számomra.

Akkor még semmilyen fogalmam nem volt tükörreflexekről, MILC-ekről vagy bármi másokról és még most is kicsit hadilábon állok velük.

Igen, de akkor még mindig döntenem kellett a típusok között. Ezt nagyon egyszerűen oldottam meg. Kinéztem a legegyszerűbb, csomagban kaphatót – ez a 3000-es széria egyik darabja volt – majd elelmélkedtem rajta és még mindig próbáltam keresgélni, összehasonlítani.
Féltem a döntéstől, mert nem értek hozzá – és műszaki cikkekkel kapcsolatban uralja az életemet ez az érzés – főleg egy online vásárlásnál.
Ráadásul megszerettem volna úszni a lehető legolcsóbban is, így próbáltam használt gépekre licitálni, de be kell valljam nem volt érdemes, mert nem voltak vagy lettek volna annyival alacsonyabbak az árak, hogy megérte volna a garancia, a nulla darab exponálás ( lévén a mozgó alkatrész kopik benne) és a karcmentesség ellenében.
Szóval addig-addig próbálkoztam az összehasonlíthatatlanokkal, míg az adott webáruház számomra megfelelő terméke a 3000-es szériából elfogyott. Pffff…. ilyen az én formám.

Újabb keresgélés, újabb összehasonlítgatás. Még idő.
Léptem egy kategóriát felfelé a Nikonnál – amit szinten nem bántam meg így utólag.A következő az 5000-es széria volt.

Az 5300-as már kihajtható LCD képernyővel rendelkezik, s ez is nagyon tetszett.

Árban nem volt annyival drágább, hogy ne érte volna meg megvenni. Megint hosszas gondolkozásba akartam kezdeni, viszont nem akartam megint koppanni, így a kiszemelést követően úgy egy hét múlva remegő kézzel és nagy várakozással rányomtam a vásárlás gombra.

Nem bántam meg. De tényleg. Ráadásul utólag kiderült, hogy ez a gép a kezdő fotós kategória egyik kicsit haladóbb típusú gépe – úgyhogy elégedett voltam a választásommal.

Nulla műszaki ismerettel sikerült egy jó fényképezőt vennem, aminek a felfedezése a hozzáértés hiánya miatt azért utólagos lesz.

Tehát, ha röviden akarom a vásárlás döntő körülményeit ecsetelni, akkor ezek a következők:

• kezdőként nem kell drága fényképezőt vásárolni, mert enélkül is elég költséges szórakozás ( például nézzük meg az objektívek     árait)
• ezért azt is be kell kalibrálni, hogy nagyjából mennyit akar az ember fia-lánya költeni;
• attól függően, hogy mi a cél a fotózással essen a választás valamelyik darabra;
•  gondoljuk át, hogy milyen gyakran akarjuk használni majd; 
• ha van tapasztalt fotós ismerősünk, feltétlenül kérdezzük meg!

 Amivel vitatkoznék:

• kicsit vitatkoznék azokkal, akik azt mondják, hogy a kit objektívek semmire sem jók. A profinak persze… semmire. De néhány alapvető dolog megtanulására bőségesen elegendőek. (A gép beállításai nem az objektíven múlnak és azt sem árt megtanulni, ezért legyünk boldogok a megvásárolt kit objektivvel is).

Aki telefonnal fotózik:

az valószínűleg nem a fotózáshoz fogja igazítani a telefon milyenségét, hanem az egyéb irányú felhasználáshoz ( így én például új telefonnak azért választottam az Iphone SE-t, mert telefonra van szükségem, internetes eléréssel. Szerencsére nem fejlesztgették tovább, ezért csak egy kamera van rajta. Elég jó, egyelőre tetszik. A mostani telefonokon már jól fejlesztettek a fotós lehetőségek, jó fotókat lehet készíteni és a beállítási lehetőségeik is “gazdagodtak”.

 Lesarkítva a vásárlás három fő szempontja a következő:

• mit
• mennyiért és
• mekkora tudásút.

Sok szerencsét a vásárláshoz!