Bemutatkozás

Fotózás laikus szemmel

Sziasztok!

Varga Móni vagyok.

Sosem voltam fotós. Egészen addig, amíg meg nem jelentek az okostelefonok. De igazából még akkor sem váltam fotóssá. Aztán egyszer csak rákaptam az ízére.

Megörökítettem mindent, ami szép vagy különleges: tájat, állatokat.Meg azokat a visszahozhatatlan pillanatokat, amikből csak egy van az életben: a kisbaba első mosolyát, az első fürdés pillanatait vagy valamilyen állat bolondozását.

 

Ilyetén módon kaptam rá a fotózás-ra, alig vártam, hogy rányomhassak egy váratlan pillanatban a telefon gombjára. Lesifotós lettem. Csak egyszerűen telefonnal.

Nem vagyok fotós. De szeretném  jobban csinálni, így elhatároztam, hogy veszek egy rendes, tisztességes fényképezőgépet és azzal fogom folytatni.

Hogy ne lőjek túl nagy bakot kérdésáradatot zúdítottam volt osztálytársnőmre – ő képzett fotós – mit tegyek, mit vegyek vagy hogyan is kellene ezt csinálni, mit és hogyan kellene hozzá tanulni.

Kiragadtam egy darabot a válaszból:

„…..de vannak alapdolgok. Na az egyik az épp az optika, a másik a képkivágás, a harmadik meg az a fajta látásmódja a világnak, amivel szerintem te is születtél.”

Az utolsó opció nagy löketet adott, így belevágtam. Megvettem az első komoly DSLR fényképezőgépem és lázasan bújni kezdtem a netet.

Igen ám, de rövid idő alatt elég nagy katyvasz lett a fejemben, így úgy döntöttem, hogy ha már laikusan tanulom a fotózást,   a saját kobakom után, akkor az legyen olyan, amilyet valóságosan én akarok, aztán majd csak dűlőre jutok valahogy.

Így lett. Szépen, lépésről, lépésre haladok előre. Laikus szemmel. 

Felfedeztem, hogy mekkora különbség van a telefonon és a fényképezőn készült fotó között. Mit ne mondják, lázba hozott.

A tempóm nem túl gyors, de nagyon élvezem így a fotózást. Próbálom a magam módján megérteni belőle azt, amire szükségem van.

A magam módján.

És jobb fotókat gyártani.