Első lépéseim

A rekesz prioritása – Fényképezés kezdőknek

Mivel az előző posztban a fényképezőgép félautomata üzemmódjának használata kapcsán felmerült néhány dolog, úgy gondoltam nem árt, ha ennek mindjárt utána nézünk és megpróbáljuk kideríteni, melyik milyen hatással van a fotó elkészítésére.

Így elsőként vegyük górcső alá az „expozíciós háromszög” három elemének egyikét, a rekeszt.

Mi is az a rekesz?

A legegyszerűbben fogalmazva: „a lencse nyílása”.

Azt mutatja, hogy mekkora a nyílás, ahol az optika beengedi a fényt.
Minél nagyobb a lyuk, annál több, minél kisebb a lyuk, annál kevesebb fény jut be.

A fényképezőgép exponáló gombjának megnyomásakor a fém vagy műanyag lapocskák az objektívben kinyílnak vagy záródnak az általunk beállított méretre.

A fényerőt az úgynevezett F/ értékkel szokták kifejezni.

Vagyis például az f/1.4 beállítás tág rekeszt jelent. Ilyenkor sok fény jut be az optikába. A háttér életlen.
Az f/22 – a szám nagyságával ellentétben – szűk rekeszt jelent, amikor kevés fény jut be az optikába és élesebb a háttér.

Elég sokunkat zavarba hozhat az, hogy a nagy nyílások kisebb számokat kapnak, és kisebb nyílások – ahol kevesebb fény jut át – nagyobbakat, ahogy azt a fentiekben is láthatjuk.

Arról már beszéltünk, hogy ha valamit le szeretnénk fényképezni elmosódott háttérrel, akkor a blende/rekesz beállítása kicsi (f/2.8, f/4, f/5.6) lesz. Ha a ezeket a dolgokat és a hátteret is élesen szeretnénk látni a képen, akkor nagy (f/8, f/11) lesz.  A legnagyobb beállítással (f/22, f/32) pedig elérhetjük, hogy minden éles lesz a képen, az elejétől a közepén át a háttérig.

Például a fenti felvétel ahol a háttérben lévő hegy és az előtér virágai egyaránt fókuszban maradnak.

A rekesz használata portréfotózáskor

A portréfotózásnál nagyon hasznos lehet, ha a téma tökéletesen fókuszált, de szép elmosódott háttérrel rendelkezik annak biztosítása érdekében, hogy a téma legyen a fő fókuszpont, és hogy a felvétel egyéb elemei ne zavarják a fő témát, adott esetben magát az arcképet.

Tehát a portrékhoz gyakran nagy rekeszt (kis számot) válasszunk, hogy biztosítsuk az elmosódott hátteret.

A makrofotográfusok általában nagy “nyílásokkal” dolgoznak, hogy a téma fő elemei, amelyekre összpontosítanak, teljesen lekössék a nézők figyelmét, miközben a kép többi része teljesen kitolódik a fókuszból.

A rekeszhasználat gyakorlása

A téma megértésének legjobb módja, ha elővesszük a fényképezőgépünket és kísérletezünk.
Menjünk ki a szabadba (Vidd a géped mindenhova!) és találjunk egy helyet, ahol olyan tárgyakat fotózhatunk, amelyek közelebb vagy távolabb vannak hozzánk és készítsünk egy sor felvételt különböző beállításokkal, a legkisebbtől a legnagyobbig.

Gyorsan meg fogjuk tapasztalni, hogy hasznos-e a rekesz.

Ennek gyakorlására – a beállítások osszefüggéseinek gyakorlására – Simon Roberts létrehozott egy oldalt, próbáljátok ki.

 

Mi függ a rekesz beállításától?

Mindenekelőtt a mélységélesség. A következőkben majd erről is beszélünk.
Röviden csak annyit, hogy minél jobban nyitva van a rekesz, annál kisebb mélységben lesz éles a képünk. Míg ahogy szűkül a nyílás, úgy lesz egyre nagyobb tér éles a képen. Fontos, hogy amit élesen szeretnénk megmutatni a képen, az minden éles legyen.

 

 

Leave a Reply

error: Content is protected !!